|
6.
2008.11.21. 20:43
6.
- Ez engem idegesít – sóhajtott idegesen Quentin, ölében azzal az iBookkal, ami igazából az én tulajdonom képezte. De mivel egyedül én szerelkeztem fel úgy, hogy ne legyen hiányom semmiben, amennyiben esetleg hosszabb távra is marasztalnak minket, ő, Camden, és Winter előszeretettel használták az olyan cuccaimat, mint a hajszárítóm, egy-egy könyvem az unalmasabb percekre, az iPodom, sőt, még a gyantázókészletem is, bár reménykedtem benne, hogy azt csakis Winter lopkodja tőlem. – Ez nagyon-nagyon idegesít!
Senkinek sem jutott eszébe megkérdezni, mi is idegesíti annyira. Nekem azért nem, mert szimplán nem érdekelt. A többiek indoka… nos, az szintén hidegen hagyott.
- Ennek a Gabriel gyereknek a videóit többen nézték meg, mint a Quentin & Camden Show egyes részeit! – na, erre már Camden is felkapta fejét, és levágódott Quentin mellé az ágyra, és összehúzva szemeit, lassan megcsóválta fejét.
Oké, magyarázattal tartozok, tudom. Miután megmentettük a világot, és ami miatt a Gabriel Vast-félék is felhúzták magukat, persze később, a média elkezdett érdeklődni a különlegesek iránt. Bármilyen forma szóba jöhetett, így történt meg, hogy Camden és Quentin egy tinédzser lányoknak szóló magazin címlapjára kerültek, mint „Szexi Szuperhősök – ők, akik tényleg megmentik az életed”. Ezek után talán mondanom sem kell, egy kicsit mindenki beléjük zúgott. Na jó, talán nem is olyan kicsit. És hála a manapság olyan nagy divatnak, miszerint mindenki feketére festi a haját a szemét, meg egyébként is mindenét, lehet tippelni, ki lett a népszerűbb a lányok körében. Ez egyrészről akár hízelgő is lehetett volna. Mármint, hogy a pasim hirtelen népszerű lett, meg minden. De most képzeljétek el… valahányszor elmentünk moziba, még csak csókolózni sem tudtam rendesen Camdennel, mert körülbelül két perc elteltével arra lettem figyelmes, hogy vagy húsz lány bámul rám gyilkos tekintetekkel, arra várva, hogy egy óvatlan pillanatban esetlegesen kimerészkedek mosdóba, mert akkor elkaphatnak, és kitekerhetik a nyakam. Illetve nem, mert elég volt csak egy hasonló gyilkos pillantást vetnem rájuk (ami valljuk be, sokkal jobban ment, mint nekik, tekintve, hogy sokkal többször alkalmaztam már) és mivel tökéletesen tisztában voltak az én képességeimmel, figyelmüket ismét a filmre fordították. Hiába, én sem kockáztatnám meg, hogy esetlegesen a haza felé tartó utat már úgy teszem meg, hogy lihegő pincsikutyának képzelem magam. Mert igen, én bizony ezt tudom művelni az emberekkel.
A lényeg, hogy Camden és Quentin, először csak poénból feltöltöttek egy videót Youtube-ra, amin látszólag könnyekig hatódva megköszönik mindenkinek, hogy gyakorlatilag egy lapon említik őket olyan szexszimbólumokkal, mint ömm… hát, szóval jó pasikkal, na. Mikor látták mekkora sikerük van, kitaláltak mindenféle baromságot, rettenetesen ciki számokhoz való klipkészítéstől kezdve, egészen az utcákon való kérdezősködésig. Egy epizód erejéig még Wintert is bevonták az akcióba. Én természetesen megmondtam, hogy hagyjanak lógva a hülyeségeikkel. Nem sértődtek meg. Annyira.
És tessék, úgy tűnik, a két félistent most letaszítja trónjáról valaki, aki sokkal inkább feketébb, és sötétebb, vagyis még jobban megdobogtatja a tinilányok szívét. Hová fajul ez a világ? Az olyan jó pasik, mint Quentin, már nem is számítanak jó pasinak.
Tudom, én Camdennel járok, de… na mindegy, hagyjuk. Nem lényeges.
- Még, hogy cuki? – kiáltott fel idegesen Camden, amint elkezdte olvasni, Gabriel Vast első videójához érkezett visszajelzéseket.
Winter kíváncsian mögéjük lépett, és egy ici-picit oldalra döntötte a fejét. Szívesen befogtam volna a fülem, hogy ne is halljam, ami következik, de már késő volt, halványan elmosolyodott.
- Ebből a szögből tényleg egészen aranyos az arca. Vajon, ha…
- Hidd el, nem akarna barátkozni veled – morogtam, és dühösen levágódtam egy fotelbe. Gabriel egy mocskos szemét. Ezen nincs mit szépíteni. Úgy értem, gondoljunk csak bele. Amíg mi életünket kockáztattuk azért, hogy megmentsük az emberiséget a halálnál is rosszabb sorstól, ő vidáman lógatta lábait egy menedékhelyen. És oké, az emberek talán tényleg nagyon gyorsan elfeledkeztek arról, konkrétan ki is mentette meg az életüket, de ennyi erővel a háborús veteránok is dühönghetnének. Nekik is van emléknapjuk, és nekünk is lesz. Nincs itt semmi gáz.
- Tudjátok, min gondolkozom? – dőlt hátra Quentin az ágyon, és Winter már rögtön mászott is oda mellé egy kis romantikus ölelgetés céljából. Tetszik, nem tetszik, igenis nagyon édesek együtt. Bár, egyszer egészen biztos le fogom tagadni, hogy ezt mondtam róluk. – Pedant azt mondta nekünk, Gabrielnek az a célja, hogy maga köré azokat, akik a legerősebb, legpusztítóbb, meg mit tudom én milyen, képességekkel rendelkeznek. Persze, ilyet nagyon nehéz találni, de… - elharapta a mondat második felét, majd Camdenre pillantott.
Követettem tekintetét, és igen, Quentinnek igaza volt. Kötve hiszem, hogy létezne olyan, aki Camdennél erősebb, mert neki elég egy sötét pillantás, és valami máris felrobban körülötte. Ma is fájó szívvel gondolok annak a szegény kis franciaországi verébnek a halálára, aki Camden azért semmisített meg, persze véletlenül, mert kijelentettem, eszemben sincs lovagolni vele a szőlősben, akármennyire is romantikus lenne.
- Igen, Camden, téged nem keresett meg Gabriel? – kérdezte Winter. – És amennyiben igen, ugyanolyan szépek a szemei, mint ahogy a videón látszik? És… ugye, hogy lényegesen barátságosabb, mint mutatja magát?
- De ami a legfontosabb, miért nem szóltál róla? – az én hangom közel sem csengett olyan kíváncsian, mint Quentiné, vagy Winteré. De hahó, a barátom, mondhatni a lelki társam, és nagyon jól tudja, hogy mindent elmondhat nekem. Maximum kiröhögöm, de olyankor robbant egyet, és megint szent a béke.
- Srácok, srácok, nyugi! – emelte fel kezeit védekezően Camden. – Először is, amíg Prudent főhadnagy meg nem mutatta, halvány lila gőzöm sem volt róla, ki az a Gabriel Vast. Ebből adódóan nem is találkoztam vele. Soha.
- Egészen biztos? – vonta fel egyik szemöldökét Quentin.
- Egészen biztos – bólintott Camden. Érdeklődve figyeltem az arcát, de sajnos semmi jelét nem mutatta annak, hogy füllentene. És, ha én nem látok rajta semmi ilyesmit, akkor valószínűleg tényleg igazat mond. Mert tudjátok, nagyon könnyen lehet rajta látni, ha hazudik. Elpirul, meg jobban csillog a szeme, és szaporábban veszi a levegőt. Hiába, Camden már csak ilyen rendes srác. Rólam például, az égvilágon senki sem tudja megállapítani, ha füllentek.
A kollégium békés csendjét hirtelen egy fülsiketítő csengőszó szakította félbe. Én rögtön felugrottam kényelmes kis ülőhelyemről, harcra készen, azonban nagyon gyanúsnak találtam, hogy a többiek nem cselekednek hasonlóképpen.
- Nyugi – mosolygott rám Quentin. – Ez csak az új vacsihoz hívó jelzés. Tudod, karácsonyi hangulat, meg minden ilyesmi.
- Vagy lehet, csak simán halálra akarnak ijeszteni minket, mielőtt Gabriel Vast lecsapna – vontam vállat, és hagytam, hogy Camden finoman megfogja a kezem, és elkezdjen húzni magával a szoba ajtaja felé.
Lehet, talán csak a szobában állították kicsit túl magasra a hőmérsékletet, de elég rendesen izzadt a tenyere.
- Egészen biztos nem keresett fel Gabriel? – kérdeztem tőle, halkan, hogy lássa, eszem ágában sincs elárulni Winternek és Quentinnek, bármi is legyen a válasza.
- Ha csak nem módosította az emlékeimet, kijelenthetem, hogy egészen, körülbelül ezer százalékos biztosan nem találkoztam vele – mosolyodott el halványan Camden.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
