|
1x03/2
2008.12.05. 20:48
Azt hiszem Én, Sidney Tyler nagy felfedezést tettem. Pedig általában a matek órákon aludni szoktam, kémián házi feladatot másolni, fizikán meg mind kettőt egyszerre. Még is komoly filozofikus gondolatok észre vételéhez nem kell zseninek lenni, erre is rájöttem. Az emberekhez a vágyaikon keresztül vezet az út. Legalábbis a bátyám így van beprogramozva. Szerencse, hogy jelen pillanatban nem Kristen Bell volt hőn áhított vágya, mivel nincs se két mellem, hosszú hullámos hajzuhatagom meg végképp nem. Zach szívének óhaja néhány órácska szabad idő volt, az anyai terror kibújása alól, ahol a tanulásban lemaradt leckéit kellett bepótolnia. És én ezt szívesen megtettem neki, tekintve, ha kamatoztatja a tehetségét, ami nem más, mint a csajozás. A csajózós gének sajnos célt tévesztettek, és a bátyámnál kötött ki. Mondjuk minden olyan génállomány, ami a valamiben való tehetségért felelős Zachet részesítette előnyben. Na jó, talán műsort vezetni még valahogy tudok. De még azt is jobban csinálja Pepper, tehát erről ennyit. Ja, és terveket is tudok mesterien szőni, azt tegyük hozzá, jó speciel abban is közre működött Pepper… Akkor a tehetségem abban rejlik, hogy remekül tudok Pepperrel együtt dolgozni. Vagy jól játszom az árnyékát. Szuper.
Amúgy Zachnek még felajánlottam, hogy ha van kedve, segíthet kérdéseket írni Britneynek, hiszen ő azért idősebb volt Spears kisasszony fénykorában, mint én, vagyis többet tud róla. Eléggé nemleges arckifejezést vágott, így nem is firtattam tovább a témát. De azért igazán tehetett volna egyszer az életben valamit értem.
- Tehát tisztázzuk újra. – Zach egy erőteljes mozdulattal megnyomta a Cruz család csengőjét, ami már feltehetőleg Pepper apukája gondos munkája által a Jingle Bells dallamával szólalt meg. Kicsit korai még, de hiába, Peps lelkes Karácsony rajongó. – Azt kéred, hogy egy fél órát pletyizzek a kis barátnőiddel?
Még se mondhattam azt, hogy szedjél már fel egy csajt, aki azt hiszi én vagyok Brad Pitt és Orlando Bloom egy személyben. Ez mondjuk hízelgő, de nem a megfelelő személytől. Ginger Scott-tól például, akit tavaly megválasztottak Bál királynőnek, még nem kaptam ilyen véleményezést. Remélhetőleg egyelőre.
- Hát, ja. Tulajdonképpen…ja.
Zach már nyitotta volna a száját, hogy feleljen valamit, azonban közlendőjét sosem tudtam meg, a bejárati ajtó hirtelen kivágódott. és egy elmosódott fekete foltot láttam, amely rögbi labdát megszégyenítő sebességgel, és ruganyossággal majdnem felöklelte Zachet, aki meglepettségében csak annyit tudott kinyögni, hogy: „Uff.” És hozzá kell tennem, hogy ez a valami fülsüketítően sikított, valahogy így: „Íííííí!” Majd még egyszer:
- SIDNEY!
Ja, igen, tehát az az „Íííí” a nevemet akarta jelenteni. Ó, te jó ég! – rémülten hátráltam egy lépést. – Chiquie.
Kedvenc asszisztensem éppen Zach derekát szorította szorosan, már kezdtem örülni, hogy a tervem működik, talán túl jól is, de sajnos Chiquie csalódott arccal megszólalt:
- Te nem Sidney vagy.
- Hát, nem. – tette hozzá a bátyám, és kényszeredetten elmosolyodott, ahogy Pepper göndör mogyoró barna hajkoronája tűnt fel Chiquie háta mögött. – Hello, lányok!
- Á, Szia, te biztos Zach vagy. Az ott pedig…- Pepper mosolya az arcára fagyott.
- Úristen! Annyira sajnálom! – Chiquie a szája elé kapta a kezét. – A körömlakk! Ne haragudj Zeb, én tényleg nem akartam. – Chiquie egy újabb elkínzott sikkantás közepette tett egy próbálkozást a karmazsin vörös pacni eltávolítására a kezével. – Csak gondoltam, amíg Sidney ideér, tudod kicsit kicsinosítom magam. Pepperrel elkezdtük lakkozni a körmünket… Jaj Sidney, ugye, hogy a vörös jobban tetszik? Peps szerint jobban tetszett volna neked a fekete, de nem gondolod, hogy üti a hajam színét?
A döbbenettől csak ráztam a fejem, miközben hitetlenkedve néztem Zach hősi halált halt pulóverére, amin a folt hála Chiquie pacsmagolásának kétszer akkora lett, mint volt. A bátyámat se nagyon érdekelte a körömlakk festés rejtelmei, csak reflex szerűen hozzá tette, hogy őt nem Zebnek, hanem Zachnek hívják, közben vetett rám egy „Ezért- Még- Kinyírlak” pillantást. Ajaj. Rosszul hittem, a tervezéshez se értek. Pedig minden hogy klappolt. Igen, Sidney, ez a te formád!
- Ö, izé… Chiquie. – sikerült visszanyernem ideiglenesen a lélekjelenlétemet. – Megtennéd, hogy bekíséred Zachet Pepperék fürdő szobájába, és berakni a mosógépbe a felsőjét. Tudod, ami még menthető.
Chiquie heves bólogatások, és sajnálkozás kereszttüzében berobogott a házba, miközben maga utána vonszolta a bátyámat. Aki mondanom se kell, nem tűnt valami boldognak, és abszolút nem volt csajozós hangulatban. Ami tulajdonképpen érthető, melyik ember ne lenne dühös, ha leöntenék körömlakkal. Nagyot sóhajtva beballagtam Pepper után az előszobába.
- Ne aggódj, lesz ez még jobb is. Ez a dinka úgy megörült, vagy inkább őrült, hogy itt vagy, hogy a kupakot se tette vissza az üvegre. – Pepper együtt érzően megveregette a hátam. Azonban cseppet sem javított az érzelmi szintemen. – Na megyek, megnézem mit csinálnak azok ketten, nehogy Chiquie a mosógép helyett a bátyád szemébe öntse a mosószert.
Ahhoz se volt erőm, hogy tiltakozzak, tudjátok, esetleg a bátyám kisportolt izomzata megtegye a hatást, csak megadóan bólintottam.
- Aztán behozom a karamellás pattogatott kukoricát, időközben szerintem már elkészült.
Ezt is egy igenlő mozdulattal nyugtáztam.
Ide majd jön.
Nagyot sóhajtottam. Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan felesleges dolgokra pazaroljam az időmet, mint a szimpla önsajnálat. Ha, lúd legyen kövér. – tartja a mondás, tehát az úgy nem elég jó, ha csak szimplán szarul érzem magam, az, az igazi, hogyha hízok is közben.
Pepper után mentem. A konyhájuk viselhetné „Anya rémálma” feliratot is, mivel tele van az élelmiszer kínálat legkártékonyabb fajtáival, például XXL méretű nachos csomagokkal. Vagy fagyival, méghozzá csokis fagyival, amiben körömnagyságú kívánatos csokidarabkák várják a végzetüket, hogy martalékául essenek valaki fogának. És ez a szerencsés fogsor az enyém lesz.
Nem néztem se oldalra, se balra, hanem egy rutinos mozdulattal feltártam a hűtőszekrényt.
- Bocs, Peps, remélem nem bánod, hogy ki eszlek titeket a vagyonotokból, de égetően szükségem van egy plusz adag energia bombára… - felcsillant a szemem, néhány jeges törmelék mögött ráakadtam imádatom tárgyára. – Hmm… persze, hogy nem bánod, legutóbb, mikor feljöttél hozzánk elpusztítottad a fél dugi gumicukor készletem. Anya el is kezdett aggódni, hogy terhes vagy. – Ugyanazzal a lendülettel kihalásztam egy kiskanalat az egyik fiókból, azzal mindenféle illem nélkül nekiestem a hideg édességnek. Nem hiszem, hogy Peppert bántotta, maximum az üres fagyis doboz látványától fog könnybe lábadni a szeme.
Élvezettel cuppantottam egyet, ahogy a fincsi fagylalt szétolvadt a nyelvemen.
- Mmm, ez valami mennyei! – a vödör alakú dobozt nemes egyszerűséggel leraktam a Pepper Mama szeme fényére, vagyis a gránitból készült bárpultra, közben elmerengve néztem ki a konyha ablakon. – Nem is létezhet olyan ütődött, aki ne lenne oda, és vissza ezért. Na jó, leszámítva Chiquiet. – újabb adag fagyit süllyesztettem el a számban, de egyúttal torok köszörülés is hallatszott. – Ne is mondd, még mindig borzasztóan sajnálom azt a pólód. De nem tehetek róla, ki hitte volna, hogy a wasabinak, hogy is mondjam… Ilyen furcsa az íz világa. De ha Chiquie nagyban vigyorogva reklámozza, hogy milyen finom, te is megkóstoltad volna, nem igaz? Mondjuk, az már más kérdés, hogy én pisztácia fagyira számítottam, ezért egy jó nagy kanállal kaptam be… Komolyan, az a csaj szörnyű az ízlése. Minden tekintetben. – újabb köhintés hallatszott. Rákönyököltem a pultra, és bocsánatkérő tekintettel felnéztem a plafonra. – Na jó, fogalmazzunk úgy, hogy majdnem minden tekintetben. Én például kivétel vagyok ez alól, de miért pont ő? Valahogy a szőke loboncos, 550 cm3-s dudájú csajok mindig elkerülnek, nagy ívben. És végre egy nőnemű lény belém esik, és ki az? Hát persze, hogy a húzott szemű kis aszisztensem, aki mellett annyira vagyok biztonságban, mintha legalábbis egy nukleáris bomba lenne a játékmacim. Lehetetlen, hogy ennyire ne tartozzak a kegyeltek sorába? – Plafon bácsi csendes maradt, így betermeltem még egy kis fagyit.
- Öhm… Sidney. – Pepper viszont végre megszólalt, bár a hangja kicsit más volt. Nagyon más. A gasztronómiai gyönyör közepette senki se tud koncentrálni nagyon, ugye?
- Hányszor mondjam már, hogy jobban szeretem a Sid megnevezést, Pepper! – csattantam fel, és dühösen megfordultam.
Az újabb fagylalt áldozat kivételesen nem a számban landolt, hanem a padlón. Egyenesen a kiskanálról bungee jumpingolt.
Chiquie állt előttem teljes életnagyságban. Hitetlenkedve tapogattam meg a vállát- amit remélem, nem vett szexuális jellegű célzásnak -, de sajnos nagyon is igazinak tűnt. Hát ez ciki.
- Hogy… hogy kerülsz ide? - néztem rá elképedve.
- Pepper azt mondta, inkább a pattogatott kukoricával törődjek. – emelte fel a kezében lévő nagy tálat Chiquie. – Tudod, a mosógépekkel nem vagyok túl jó barátságban. – tette hozzá bánatosan.
Csönd. Kínos csönd.
Ilyen helyzetekben nagyon jól jönne egy aprócska fal, ami ápol, és eltakar. Egy egészen kicsike falacska, mondjuk tizenháromszor olyan magas, és nyolcszor olyan széles, mint én. Na, az azt hiszem, nagyon jól jönne.
Összeszorított fogakkal vártam a végítéletet. Ha egy reklámban lennénk most jött volna a „ Megcsaltál Karennel, Merissával, Dorissával…” rész, egy pofonnal övezve. A való életben meg szimplán egy csattanás, majd a főhősnő a szexi piros magas sarkújában elviharzott volna a helyszínről. Ekkor kicsit megijedtem, hátha átkerültem valami párhuzamos dimenzióba. Valahová a reklámok, és a való élet közé, egy nyomoronc negyedre. Chiquie ugyanis a szája elé kapta a kezét.
- Úgy sajnálom Sidney… vagyis Sid!- Oké, lapozzunk ezt már hallottam párszor. – azt hittem, hogy te is ugyanúgy fogod imádni a wasabit, mint én. Elvégre olyan sok a közös bennünk nem? – bökött oldalba vihogva Chiquie. Ránéztem a gyermekien csillogó szemeire, ahonnan csak úgy sütött, hogy azt se tudja mi fán terem az, hogy pornó. Most zúzzam szét egy ilyen ártatlan kislány törékeny lelki világát?
- Persze. – húztam széles mosolyra a számat. Hé, ennyivel tartozok neki, nem? Elvégre most tiportam a földbe az egész jellemét, de hát se gáz, észre sem vette. Hanem ő szabadkozik. Gyerekek, ez totál édes, én meg egy bunkó vagyok. Ez a nagy harci helyzet. Utólag úgyis letagadom, hogy ezt mondtam.
- Jaj Sidney… vagyis bocsika, Sid, még szoknom kell… Úgy szeretlek! – Chiquie egy energikus lendülettel a karjaimba vetette magát, csak a gránitpult sziklaszilárdságának volt köszönhető, hogy nem dőltünk fel mindketten. Széttárt karokkal, a nyakamba csimpaszkodó Chiquivel férfiasan bevallom, piszok hülyén éreztem magam.
- Persze… khm… Én is… bírlak. Mint barátot. – lapogattam meg a hátát. A fojtogatás ha lehet, még erősebb lett. Azonban nem bántam, valahogy jó volt ez az ölelés. Egy pillanatra valóban megteltem valamilyen érzéssel. Talán baráti szeretettel? Azt nem nagyon tudtam megállapítani, csak azt, hogy kissé hűvös patakokban folyt rajtam végig… És mint minden szép pillanat ez is rövid ideig tartott. Ugyanis rájöttem, hogy nyoma sincs a baráti szeretet fílingnek, pusztán a heves ölelés következtében nyakamba folyt egy jó nagy adag a mennyei csokis fagyiból. Tudjátok, jobban szeretem, ha dolgok a számba kerülnek. Mármint az ehető dolgok. A többit meg hagyjuk. De így is, elszámoltam tízig. És csak aztán vágtattam végig dühösen a Crúz rezidencián a fürdőszoba felé.
Chiquie meg botladozva utánam.
- Ismerek egy nagyon jó mosószert! Remekül kihozza a csokis foltokat… Na jó, beszüntették, mert valami kimondhatatlan nevű mesterséges, és káros anyagot találtak benne.
Szembefordultam vele.
- Nem baj, nekem tökéletesen megfelel Pepperék által használt is! Úgy néz ki, a mai napon nem várt nagymosást tart a Crúz család.
- Ó, TE JÓ ÉG! – sikította el magát Chiquie. Remek. Bizonyára feltűnt neki, hogy az ölelésének eredménye mennyire meglátszik a pólómon. Chiquie remegő mutatóujjal a hátam mögé mutatott. Valószínűleg valami sokkal rosszabbat vett észre, mint a csoki folt. De bízom benne, hogy azért az is feltűnt neki.
A fürdőben a bátyámat láttam. Félmeztelenül. Ezután kihagyott pár ütemet a szívverésem. Nyugalom, nincsenek ferde hajlamaim, épp eleget látom sajnos otthon is így, csak éppen Zach nem volt egyedül. Pepper karolta át az izmos vállait, és mielőtt észrevették a hívatlan látogatókat, vagyis minket, biztosan volt ott még más is némi ölelkezésen kívül.
Mindenki egymásra meredt, és most a kínos, valamint bűntudatos csend mixelődött egymással.
A némaságot Chiquie törte meg, egy zavart nevetés kíséretében:
- Izé… Csak gondoltuk szólunk, hogy kész a pop corn. De… folytassátok csak!
Három nappal később – Pepper & Sidney Show: Britney Spears vendégszereplésével
- A pasik szemetek. Többségében – mondtam a világon létező minden bölcsesség birtokában, és ügyelve arra, hogy ne maszatoljam fel a nagy gonddal felkent szájfényem, hörpintettem egyet a dobozos diétás kólámból.
- De… én azt hi-hittem sze-re-het! – bömbölt mellettem Chiquie, akinek az elmúlt fél órában nagyjából ötven darab papírzsebkendőt nyomtam a kezébe, amelyek azóta már művészi kupacot alkotva tornyosultak az öltözőm padlóján. Ami nem lett volna gond, de már két technikus is orra esett benne, és ott fetrengtek a földön, talpig… hát szóval talpig abban, amivel a zsepik tele voltak.
- Nézd, attól még szerethet. Úgy értem, talán nem szerelemből, de esetleg mint… a… izé… savanyú uborkát csokis fagyival. Furcsa szeretet, de sokat jelent neki – újabb világmegváltó bölcsesség. Remélem, ha egyszer meghalok, hatalmas templomokat emeltetnek nekem, és naponta imádkoznak azért, hogy megbocsássam nekik bűneiket, mint például, hogy befejezték a Hetedik mennyországot.
- De ezt most úgysem gondolod komolyan. Tegnap is láttalak a plázában Sidney… bocsánat, Sid bátyjával – sírta Chiquie, bár azért egy halvány mosolyt is erőltetett az arcára.
Persze, nem csak ő, hanem az égvilágon szinte mindenki látott. Rettenetesen féltem az újságok cikkeitől, de hála istennek, egy éppen rettenetesen sztárolt hollywoodi színésznőcske részegen meztelenül fetrengett egy park kellős közepén, és senki sem foglalkozott Pepper Cruzzal, meg az ő titokzatos udvarlójával, aki annyira nevettette egy malibui bevásárlóközpont egyik kávézójában, hogy az orrán folyt ki az eperturmix.
- Ti olyanok lesztek, mint Zanessa, Brangelina, vagy mint a barátnőd, meg Sid haverja. De én egyedül leszek, és én nem érdeklek senkit! – hüppögte továbbra is Chiquie.
Szaporán bólogattam, közben pedig olvasgattam az este lehetséges terveit. El sem hittem, hogy sikerült megírni Britney kérdéseit, főleg, mivel a jó ég tudja miért, Sidney rettenetesen kiakadt, amikor rajtakapott minket a bátyjával. Ami, megjegyzem, nem az én hibám volt. Most komolyan, milyen nőnemű lény tudna logikusan gondolkodni, amikor egy félisten épp akkor vetkőzik félmeztelenre a szemei előtt, és utána az a félisten, még készségesen segít is neki beindítani a mosógépet, amihez én nem nagyon értek. A bejárónők átka. Illetve, jelen esetben áldása. A lényeg, hogy következő pillanatban a rosszabbik énem átvette az irányítást, nekidöntöttem Zach-et a mosógépnek, és nemes egyszerűséggel megcsókoltam. A következő kép az, hogy Sidney teljesen kifordulva magából, megragadja a bátyja karját, és magával ráncigálja, miközben nekem azt kiabálja, azt hitte, nekem legalább ennél több eszem van. Hát sajnálom. Nem hiszem, hogy ő nagyon sokáig habozna, ha Hayden Panettiere vetkőzne félmeztelenre a fürdőszobájukban.
Hol is tartottam? Ja igen, a kérdések Britney-nek. Szóval, végül az irodalom-szakkörösökkel hozattam össze, cserébe mindegyiknek ígértem egy autogramot Britney-től. Plusz egy-egy Pepper & Sidney Show-s ajándékcsomagot. Viszonylag átlagos kérdéseket dobtak össze, így egyáltalán nem csodálkoztam, hogy végül Sidney rettenetesen kreatív kérdéseiből sokkal több került bele a Britney-nek elküldött csomagba. Úgy értem, kit érdekelnek visszatérésének okai, mikor megtudhatja azt is, kiskorában mi volt a kedvenc mackójának a neve? Sőt, Britney válaszleveléből én is arra következtettem, sokkal inkább tetszenek neki a kreatívabb kérdések. Nem hiába, ezért vagyunk sikeresek, mert fel merünk tenni olyan kérdéseket, amiket mások esetlegesen nem.
- Készen vagyunk a mikrofonokkal – szólt a technikusok egyike a hátam mögül, aki addig azzal foglalatoskodott, hogy körbetekerjen azzal a több kilométernyi kábellel, ami a mikrofont jelenti. Néha komolyan sokkal jobban örülnék egy kevésbé elegáns, ám de kényelmesebb, régi típusú, kézben hordozható fajtának.
- Köszönöm szépen – mosolyodtam el halványan, majd gyorsan szemügyre vettem magam a tükörben. Annyira szerettem a felvételeket. Hála a felvételeknek, és a csini ruciknak, igazi sztárnak érzem magam ilyenkor. És most, Zach is megígérte, hogy nézni fogja a műsort, szóval a szokásosnál kicsit talán több dolgot ellenőriztem a tükörképemen.
Alapozó rendesen takarja a reggel keletkezett pattanást az arcom közepén. Kipipálva.
Kicsit sem izzadtam bele a felsőmbe. Kipipálva.
Nem ragadt a fogam közé gumicukor. Ez is kipipálva.
- Na jó, azt hiszem én megyek – sóhajtott fájdalmasan Chiquie. – Szólnom kell Britney-nek, hogy hamarosan kezdjük az adást. Remélem, nem borítok rá semmit. Akkor minden bizonnyal kirúgnának. Rosszat teszek csak a hírneveteknek.
Nem akartam hazudni neki, hogy ugyan, egyáltalán nem olyan ügyetlen, mint hiszi, ezért csak halványan elmosolyodtam. Ki tudja, a végén még bedühödik, és akkor olyan leszek, mint nem tudom… szóval nem pozitív személyiség a médiában, na.
Miután Chiquie óvatosan kilépdelt az öltözőmből, ismét a tükörképemnek szenteltem magam. Egész egyszerűen féltem attól, hogy szebben fogok mutatkozni a tévében, mint Britney. Igaz, mostanában ő is valami káprázatosan néz ki, de fogalmam sincs, mit művelnek ilyenkor a hajammal, és az arcommal, mert mintha nem is saját magam látnám.
- Készen vagy? – hallottam a hátam mögül egy cseppet sem barátságos hangot. Azonnal megfordultam, és egyenesen Sidney-vel találtam szemben magam, aki karjait keresztbe fonva méregetett engem. Említettem már, hogy egymáshoz sem szóltunk az elmúlt napokban? Nehéz lesz így együtt vezetni a műsort az este folyamán, de megoldom. Sokak szerint, őstehetség vagyok, ami a színészkedést illeti.
- Igen, igen, persze – mondtam gyorsan, és kezembe kaptam a papírokat, amikre szépen sorba fel vannak írva kérdéseim Spears kisasszonynak, meg néhány jótanács, mint kezdő műsorvezetőnek, hogy hogyan is kéne reagálnom. Tudjátok, mosolyogj a kamerába, kacsints, válts cinkos pillantást Sidney-be, ne zöldülj az idegességtől, ilyesmik.
- Találkoztál már Britney-vel? – kérdezte Sidney, mert talán megbánta, hogy olyan szemét velem, olyan miatt, amiről abszolút nem tehetek. Komolyan, úgy viselkedik, mintha előre elterveztem volna ezt az egész dolgot a bátyjával. Ugyan, mielőtt megláttam félmeztelenül, még csak nem is tetszett Zach Tyler.
- Nem, Daryl azt mondta, nem szeretné, ha esetleg kikészíteném már a műsor kezdete előtt – mosolyodtam el halványan. Sajnáltam, hogy nem láthattam az egykori tinisztárt. Feltett szándékom volt, hogy ráveszem, énekeljen el velem valami régi számot, amit felveszek a telefonommal, megmutatom Dé bácsinak, aki idegbajt fog kapni az irigységtől, én pedig életem legszebb pillanatait élhetem át.
- Igen, ezt mondta nekem is – bólintott Sidney, és egy pillanatra úgy éreztem, megfelelő pillanat lenne ez arra, hogy szorosan megöleljem, és előadjam neki, mennyire sajnálom a dolgot bátyjával, de igazán megérthetné, ez nem olyasmi, mint valami akciós cipő, aminek ellen lehet állni. Inkább, mint egy gyönyörű Manolo Blahnik modell, amit esetleg öt dollár ellenében nyomnak az ember kezébe. Annak ugyanis képtelenség. Mármint ellenállni, és hülyeség is lenne.
Szóval, már épp azon voltam, hogy békülést kezdeményezek Sidney-vel, akkor is, ha ő volt az, aki igazán megbántott engem, de épp akkor kivágódott az öltözőm ajtaja, mindössze néhány centivel kerülve az ütközést Sidney fejével, és Chiquie viharzott be rajta. Úgy lihegett, mintha legalábbis lefutotta volna a maratont, ami már alapból furcsa, de észre sem vette Sidney-t, amiből még inkább arra következtettem, hatalmas a baj.
- Srácok, srácok! – Chiquie szinte hisztérikusan hangok kiadása közepette nézett hol rám, hol Sidney-re, akit ezek szerint mégis észrevett. – BRITNEY NEM JÖTT EL!
Fél másodpercnyi döbbent csend támadt. Én még levegőt is elfelejtettem venni.
- Daryl mondta, mikor mondtam neki, hogy nem találom, hogy Britney felhívta, és közölte vele, hogy mivel sokkal jobban sikerült a visszatérése, mint számította, már nincs szüksége, különféle középkategóriás showműsorokban való szereplésre ahhoz, hogy ismét a régi legyen.
Középkategóriás? Hát ilyet… úgy értem, Oprah-t talán nem, de Larry Kinget mindenképp kezdjük letaszítani a trónjáról, kedves Spears kisasszony.
- Oké, azt hiszem, beszélek valakivel, aki tudja, mit kell csinálni ilyen helyzetekben, ti addig nyugodjatok meg, nincs semmi gáz, szerintem máskor is elő fordult már ilyesmi, biztos van valami b-terv. Meg mernék rá esküdni, hogy láttam azt a biztonsági őrt kódorogni az előtérben, akinek egyszer az orrába szorult egy sült csirkecomb. Talán össze lehetne vele hozni egy közepesen jó interjút – Chiquie bátorítóan rám mosolygott, majd hasonló gyorsasággal, mint ahogy betoppant, kiviharzott. Amit ismételten totális csend követett. Illetve talán hallottam valamiféle halk sistergés-szerű hangot, de lehet csak a fejemben játszódott le, mikor az összes kis agysejtem egyszerre mondta fel a szolgálatot.
- Meg mernék rá esküdni, hogy ez a te hibád – hallottam hirtelen Sidney hangját, mintha nagyon messziről szólt volna hozzám, de olyan érzés volt, mintha pofon csaptak volna. A barátom! Hogy képes ilyet mondani?
Az egyik felem nagyon szívesen zokogva rohant volna be a női mosdóba, kockáztatva ezzel a profi smink épségét, a másik viszont vissza szeretett volna vágni. És, talán életemben először az nyert, aki nem a megfutamodást választotta.
- Ó, igazán? – horkantottam, és gyorsan csípőre vágtam kezeim. – Hát tudod mit, kedves Sidney? Szerintem meg marhára nem kellett volna beleírni a kérdésekbe, hogy igaz-e a pletyka, miszerint tart otthon egy „csúf ribanc vagyok” feliratú tangát! Az ilyesmi elég rendesen megsérti az emberek érzéseit.
- Talán az idióta bátyám akkor a maradék eszed is elvette, hiszen tisztán emlékszek rá, hogy mikor Daryl átadta nekünk a kérdéseket tartalmazó lapot, jót nevettél rajta, sőt, egyetértettél a tisztelt rendező úrral abban, hogy talán pont ez a kérdés lesz az, ami meghozza számunkra a helyet a legnagyobb tévés csillagok között, hiszen ilyet nem mindennap lehet hallani a tévében.
- A bátyád ne keverd bele ebbe – egy lépéssel közelebb léptem Sidney-hez, és hála magassarkú topánkáimnak, sikerült fenyegetően fölé is magasodnom.
- Ó, nézzenek oda! – Sidney színpadiasan összecsapta kezeit, majd, megjegyzem borzalmas utánozni kezdte a hangom. – Úúú, Zach, úúúgy imádlak, jajj Zach, hadd lihegjek utánad, mintha Paris Hilton kutyája lennék, kééérlek Zach, hadd csókoljam végig a betont, amerre jártál!
Szemeim összeszűkültek, majd mielőtt Sidney megjósolhatta volna a saját szomorú sorsát, egyik kezemmel hátranyúltam az fésülködőasztalomhoz, gyorsan kezembe kaptam a púderes dobozt, amivel nem is olyan régen az arcom pecsmegelték gondos kezek, egy sátáni vigyor kíséretében Sidney meglepett fejére borítottam. Illetve, egyenesen a szemeibe.
- Nesze! – ledobtam a földre a kis dobozkát, majd felhúztam orrom, és miközben vállammal még egyszer, mintha véletlen lett volna, alaposan meglöktem. – Azt hittem, barátok vagyunk, vagy ilyesmi, de ezek szerint csak addig érdekellek, amíg nem segítek neked elérni valamit, és amint esetleg arról van szó, hogy Pepper, rögtön megsértődsz. Tudod, Sidney, sajnálom… rettenetesen sajnálom, hogy egyáltalán megismertelek!
Jó, hogy egy ilyen akció után Sidney nem kapcsolt túl gyorsan, ugyanis ki tudja, ő miket fújt volna az én szemembe. Azon asztalon sokkal veszélyesebb dolgok is akadnak, mint a púder. Példának okáért a hajlakk. És rovarirtó spray.
- Úristen, Pepper, minden rendben? – ragadta meg a karom hirtelen valaki, és én rögtön felismertem Chiquie hangját. – Nagyon összevesztetek?
A másodpercekkel azelőtti világvégi hangulatom elillant, és ismét visszatért a dühöngő, sorozatgyilkos énem.
- Csak nem hallgatóztál? – kérdeztem halkan, ám mégis dühösen Chiquie-től, és örömmel vettem észre, hogy egy kis mennyiségű púder továbbra is akad kezeimen, végszükség esetére.
- Igazából… történt egy kis baleset – Chiquie igyekezett nem a szemeimbe nézni, és én ugyanakkor észrevettem a sok mindenféle embert a folyósón, akik mind engem bámultak. Volt, aki röhögött, mások fejüket csóválták, vagy éppen megvetően méregettek engem. Egy pillanatig azt hittem, esetleg mégis beleizzadtam a felsőmbe, de aztán Chiquie folytatta, amibe belekezdett:
- Nem tudom hogy, hidd el, nem én tettem, de bekapcsolódott a mikrofonotok, és nagyjából az egész stúdió hallotta a kis vitátokat.
Ezerháromszáz-tizenkettő… Ezerháromszáz – tizenhárom … ezerháromszáz- tizennégy… Jaj, emberek, nincs is jobb dolog, mint az eső koppanásokat számolgatni. De tényleg. A kezemet szabályosan átmelegíti a nagy pohár gőzölgő forró csoki, miközben sorra firkantom különböző méretű, hosszúságú, és színű papír darabokra, vagy éppen fényképekre az aláírásom.
- Nesze. Ez már a nyolcadik. – sóhajtott fel Pepper, és egy dühös pillantás kíséretében odadobta az én asztalomra a legújabb felbontott küldeményt, amiben mindössze egy fekete, szexi csipkés melltartó volt található. Egy mozdulattal odatettem a többi mellé, ami már aranyos kis kupacban tornyosult a „People” magazin felett, gondosan eltakarva a szalagcímet.
„ BULVÁR-BAKI- Barátból Ellenség”
Reggel ez a gyönyörű szalagcím köszönt vissza rám minden újságos stand kirakatából, amely szinte a fél címlapot elfoglalta, ahol egy Pepperről és rólunk készült közös képet raktak be a jól ismert széttépett fotó effektussal. A számban lévő mentolos rágó ekkor döntött úgy, hogy fut egy kört a torkomban, s kis híján megfulladtam.
„ Úgy tűnik a váratlan siker, amilyen gyorsan jött, olyan sebesen is távozik a két újdonsült tini sztártól. A Pepper&Sidney Show harmadik adása teljes csődöt mondott, a nézők pedig élőben hallhatták a műsorvezető páros privát összezörrenését. Vajon Pepsi kapcsolata csupán egy ál-barátság volt, egy jó kis reklámfogás, semmi több? Shania Lawrence tudósítását olvashatják. „ A cikk többi részét végig se olvastam, valami szerencsétlenség folytán otthon belekerült a turmixgépbe. Ami be volt kapcsolva. Ez a példány is csak Pepper feltehetőleg nagy béketűrésének köszönhetően fekszik itt épen, és egészségesen. Na, igen Britney elmaradt szerepléséről, persze egy szó sem esett. Kedvenc botrányhősnőnk szépen kimaradt az egész buliból, Shania drága mindössze annyit említett meg, hogy „a váratlan konfliktus miatt a nézők nagy bánatára az újabb adásra nem került sor.” Ha egyszer majd három év múlva Britney megint a mély ponton lesz, talán férfivé operáltatja magát és ő lesz Enrique Iglasias utódja, és ismét a mi műsorunkban talál fellépni lesz hozzá néhány keresetlen szavam. Na álljunk csak meg, ki mondta hogy lesz folytatás? Szerintem a szalagcím is már van annyira sokkoló, hogy egy életre kettévágja mindkettőnk tévés karrierjét. Legalábbis Daryl ezt mondta, meg sok minden mást is, de azt hiszem azok nem nagyon tűrik a nyomdafestéket.
- Pepper. – említettem már, hogy egy ideje nem szólunk egymáshoz? Most is a stúdióban képes volt átrendezni az irodánkat, aminek lényege az volt, hogy az én asztalom a szoba egyik felébe, az övé meg a másikba került. És ahol korábban az én asztalom volt a helyet egy hatalmas könyvespolccal pótolta. Milyen kedves. Amúgy könyvekből nagyon sok mindent lehet tanulni. Például azt, hogy egyáltalán nem gáz, ha összejössz a legjobb barátod testvérével, vagy, hogy kavarsz egyet az unoka tesóddal. Később úgy is kiderül, hogy csak negyed részt vagytok rokonok, az meg nem számít, ugye. Arról viszont, hogy mi a teendő, ha a bátyád és a műsorvezető társad, aki egyben az egyik legjobb barátod is összejön, egy író sem produkált magasröptű eszmefuttatást, hogy akkor mi a teendő. Tehát Pepper ne már engem okoljon azért, hogy talán egy csöppet- de tényleg csak egy kicsit – túl reagáltam ezt a számomra kissé románcot. De előbb utóbb hozzá fogok szokni ehhez, mint ahogy ahhoz is, hogy véget ért a Szívek Szállodája. Na, nem minta néztem volna, mert normális srác ilyen ocsmány nyáladéknak a közelébe se megy. De, azért pont a púdert? Tüsszögő rohamot kaptam tőle, és a torkomra is nem kevés jutott. Ráadásul Chiquie se állt a rendelkezésemre egy pohár vízzel, hanem Pepper pihe-puha kis lelki világát ápolgatta. Lehet, hogy legközelebb a „bírlak” szó mellé nem teszem oda a „mint barátot” kifejezést. De akkor is a filmekben a szemét alakok tortát kapnak a képükbe, én miért nem kaptam azt? Attól legalább nem kapok allergiás rohamot, és még finom is.
Pepper meglepődve nézett fel a saját kis levél kupacából, amit Anya akasztott a nyakunkba, és kiadta parancsba, hogy válaszoljunk rájuk. A rajongókat nem illik megvárakoztatni.
- Mi az?
- Gondolom, olvastad a People magazin cikkét.
- Ja.
- És valószínűleg csődbe megyünk.
- Ja.
- És kiraboltam egy bankot.
- MICSODA?
- Csak teszteltem figyelsz-e. Tehát. Felőlem járhattok Zachel. Nem zavar tényleg, most akárhol nyalhatjátok-falhatjátok egymást, csak ne a szemem előtt, és akkor én is normálisan megtudom enni a reggelimet.
- Ügyelek a vonalaidra.
- Nagyon vicces. De komolyan, lehet, hogy ez az utolsó hét, amit a stúdió falain belül töltünk együtt. És jó lenne, ha ez a való életre nem vonatkozna. Nash nem túl gyakran szokott házit készíteni, örültem, hogy végre van, aki stabilan és precízen elvégzi a munkáját, és még oda is adja lemásolni. – Pepper meghatott pillantása rögtön elfelhősödött, így gyorsan hozzá tettem: Sajnálom. – És kimondtam ami egész eddig nyomta a lelkemet. – Úgy éreztem, hogy most, hogy ti egy pár vagytok Zach-el sokkal jobban elő térbe kerültök, én meg eltűnök a süllyesztőben. És aztán Darylnek eszébe jut az, az ötlet, hogy lehet, hogy jobb lenne csak szimplán Pepper Crúz Show. Elvégre van egy dögös pasid, akikre buknak a csajok, gyönyörű vagy, tehetséges, minek hiányzik oda az én szerencsétlenkedésem?
Nos, Pepper biztosítása afelől, hogy ez meg sem történhet elmaradt, pedig valami vigasztaló, és önbizalom növelő tréningre vártam. De helyette Peps csak a hasát fogta, és hangosan felkacagott.
- Nem mondod!
- Mi, olyan vicces? – mondtam mogorva képet vágva.
- Csak az. – hajolt előre Pepper. - , hogy én is pontosan ettől tartottam, csak Chiquie és Sidney felállásban.
- Szóval Sidney Tyler, aki egy görög félisten testét birtokolja, és neki van a legeslegjobb egzotikus szépségű csaja az egész világon. Ja és mellesleg egy showműsort vezet. Ezt te sem gondolhattad komolyan! – már én is röhögő görcsöt kaptam, és a lendület hevében levertem egy rakat borítékot.
Pepper rögtön odajött segíteni, amit vehettem egyben a békülés megpecsételésének. Tehát nagy békésen szedegettük a leveleket, mikor Pepper felkiáltott:
- Ezen nincs név, hogy ki küldte. – érdeklődve bontogatta ki a küldeményt. Egy apró fehér cetli esett ki belőle, amint mindössze ennyi állt:
Üdv a süllyesztőben!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
