|
13.
2009.01.18. 10:18
13.
Egészen őszintén semmi másra nem voltam képes, mint pislogni, mikor Camden színt vallott. Mármint, oké, megértem, ha rá szüksége van a CIA-nek, meg mindenkinek, mert ha esetleg nem lenne annyira lelkiismeretes, vagy nem emésztené magát évekig, miután több ember halála is a lelkén száradna, csak csettintene egyet, és Gabriel Vast plusz bandája nem lenne más, mint egy halom kis cafatka. Szénné robbantott cafatka.
Sajnálatos módon, Camden nem lenne képes ilyesmire. Nem tudom, mennyire érezzem magam rosszul amiatt, hogy én viszont igen. Gondolkodás nélkül.
- Igazából nem nagyon értem ezt az egészet, Prudent biztos jobban el tudja majd magyarázni – folytatta gyorsan Camden, mikor látta, hogy egész egyszerűen nem tudok mit válaszolni neki.
- Jó… de miért pont én? – kérdeztem aztán óvatosan. Bár magamban még mindig úgy voltam vele, hogy a CIA elmehet a búsba, engem meg békén hagyhatnak. Köszöntem szépen. Csak sajnos, ebből a buliból már rég nem tudok kiszállni.
- Több okból is, legalábbis szerintem. Először is, mert a CIA és a kormány is nagyon jól tudja, mit tettél azzal a csészealjjal a múltkor. Másodszor, mert a barátnőm vagy, én meg mindenképpen kellek a tervedhez, de mivel mindig párosával dolgoznak az ügynökök is, tudod… a szokásos dolgok.
- És a harmadik?
Camden halványan elmosolyodott. Olyan halványan, hogy más talán észre sem vette volna. Innen tudtam, hogy valami olyat fog mondani, aminek nem fogok örülni, de azért valamilyen szinten vicces.
- Kis gondolkodás után a nagyokosok úgy vélték, te és én tökéletesen megfelelünk Gabriel igényeinek. Képességileg, már ami téged illet, annyira talán nem, de elég csak a képeket áttanulmányozni, és máris lehet látni, milyen stílusúak a…
- Állj! Mi köze Gabrielnek ahhoz, hogy nézek ki? Mi dolgom nekem Gabriellel? Még csak nem is találkoztam vele – tártam szét karjaim. A végén még apámnak lesz igaza, és tényleg a vesztemet fogja okozni az öltözködési stílusom.
- A helyzet az… - Camden már cseppet sem mosolygott, sőt, hátrált tőlem néhány lépést, mintha attól tartana, hirtelen haragomban esetleg bántani fogom. Ami teljesen alaptalan félelem, mert úgy konkrétan még sosem bántottam. Jó, egyszer a fejéhez vágtam a tévé távirányítóját, de az teljesen véletlen volt. Na jó, akár lehetett volna véletlen is -, fogalmazzunk úgy, hogy most még nincs semmi közöd Gabrielhez, és GOD-hoz, meg ilyenekhez. A CIA reményei szerint azonban holnap ilyenkorra…
- Nézd, teljesen elegem van abból, hogy nem tudsz világosan fogalmazni! – fújtam egyet mérgesen. – És ne gyere nekem azzal a dumával, hogy nem tudod elmagyarázni, mert igenis el tudod, okos fiú vagy!
Camden vett egy mély levegőt, majd olyan gyorsan kezdett hadarni, hogy szinte alig értettem, amit csipog:
- SzeretnékhaelhitetnénkGabriellelcsatlakozniakarunkaGODhoz.
Majd, mintha értenem kellett volna, kíváncsian belenézett a szemeimbe. Jó néhány percig lejátszottam magamban újra meg újra a katyvaszt, amit összehordott, de nem éreztem magam jobban, mikor végre megfejtettem. Sőt, egyenesen a hányinger tört rám.
- Úgy érted, csalinak akarnak használni minket?
- Olyasmi – vont vállat Camden. – Persze, elvileg nem leszünk veszélyben, hiszen az akciót figyelni fogja néhány álruhás ügynök, és csapattársak, meg talán katonák is.
- Nem leszünk veszélyben? Mondd, teljesen elfelejtetted azt a videót? Amiben annak a csomó rendőrnek a holtteste szerepelt? Gabriel tette velük, egyes-egyedül. Mi pedig, ha jól sejtem a pajtásaival is találkozni készülünk. Tudod, a bevásárlóközpontos banda – nyeltem egy hatalmasat. – Nézd, Camden, te ismersz a világon talán a legjobban, és… tudom, hogy neked elmondhatom, de… nem szeretnék még egy olyan élményt. Borzalmasan rossz érzés, hogy néhány ember csak miattam halt meg. Azért mert történetesen akad bennem néhány mutálódott gén, amiről még csak nem is tehetek.
- Hé… - Camden közelebb lépett hozzám, majd mikor látta, hogy egy olyan történelmi pillanat van kialakulóban, mikor bújós kedvemben vagyok, gyorsan magához ölelt. Mielőtt meggondolnám magam. – Hidd el, ha bármelyik… akármelyik csak egy ujjal is hozzád merészelne érni, vagy bántana akár lelkileg is, nem hagyom annyiban. Ott leszek veled. Bármi történjen.
Normális esetben egészen biztos leszidtam volna, amiért már megint hülyeségeket dumál, de most csak bólintottam, és fejem a mellkasába fúrtam, hogy még inkább érezhessem az illatát.
- Tudod mit? Holnap délelőttig felejtsük el Gabrielt, és azt, hogy mire is készül, meg mi mire készülünk – kacsintott rám Camden, majd mielőtt akármit válaszolhattam volna, gyorsan megcsókolt.
Újabb történelmi pillanat. Igazat adtam neki. Mégis kit érdekel a meló, ha ott van az ember barátja, aki egészen biztos bármit megtesz azért, hogy jobb kedvre derítse? Nem tudom, engem biztosan nem.
- A dolog igazából teljesen egyszerű – magyarázta Prudent, másnap, miután egy fejbólintással tudomásul vette, hogy én is részt veszek az akcióban. Majd egy eldugott, titkos irodába vezetett minket, két katona kíséretében. – Eljátsszátok, hogy szeretnétek csatlakozni a GOD-hoz. Az elveiket már ismeritek, nem lesz túl nehéz dolgotok. Ezek után, ha minden a terveink szerint alakul, Gabriel beavat titeket a legújabb akciójuk részleteibe. Amit természetesen mi is hallani fogunk, hála néhány egyszerű kis rejtett mikrofonnak, amit majd kaptok. Mivel tudni fogjuk, mikor készülnek lecsapni, és hol, fel tudunk készülni az akcióra, ti pedig talán már karácsonyra otthon is lesztek. Kérdés?
Ami azt illeti akadt volna. Például, hogy miért nem dobnak Gabrielre és bandájára néhány kézigránátot, vagy lőnek be rakétavetővel, vagy akármi. Sokkal jobb lenne, mint hogy a mi életünket teszik kockára. De mindegy. Legalább kapunk finom kaját, meg tök jó kis szállást.
- Az akció délután indul. Ha minden igaz, a csapatok vezetői már összegyűjtötték azoknak az embereknek a nevét, akik a környéken fognak tartózkodni, persze, mint civilek. Olyanokra van szükség, tudjátok, mint Quentin Saviour, esetleg Zeb Rainz, vagy Halle Remedial. Akiknek a képességük nem erősek, vagy pusztítóak ugyan, de remekül használhatók vészhelyzet esetén. Rajtuk kívül ügynököket is küldünk a környékre, szintén arra az esetre, ha valami rosszul sülne el, és ki kéne menteni az igazi civileket, és esetlegesen titeket is.
Camdennel egy gyors pillantást váltottunk. Nem tudom, hogy az ő kissé sötét gondolati, vagy Prudent magabiztossága az akciót illetően, ijesztett-e meg jobban.
- Uram… emlegette, hogy mi történik akkor, ha az akció esetleg rosszul sülne el – szólalt meg végül Camden, bár meg kellett köszörülnie torkát, hogy ne hallatszódjon a hangján, hirtelen mennyire beijedt. – Mennyi az esélye annak… szóval, hogy tényleg rosszul sül el?
Prudent főhadnagy arcán egy halvány mosoly suhant át, és szinte esküdni mertem volna rá, hogy a hátunk mögött álldogáló katonák szintén jól szórakoznak. Ja, nekik könnyű, nyilván egy helyes kis irányítószobából figyelik majd az eseményeket, miközben fánkot majszolnak, és literszám döntik magukba a különféle Starbucks-kávékat.
Remélem, Gabrielék lesznek annyira kedvesek, hogy valamivel megkínálnak bennünket, mert ha izgulok, mindig éhes leszek, és nem igazán passzolna a sötét imidzshez, ha a gyomrom két percenként korogna egyet.
- Ne aggódjatok, annak az esélye, hogy valami balul üt ki… körülbelül semmi – mosolygott továbbra is Prudent. – Abszolút semmi.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
