Csapó Hét

- Ömm… azt hiszem, behozom a bőröndjeim a folyosóról, mert sose lehet tudni – mondtam gyorsan Sadie-nek. – Egyszer egy szemfüles újságíró, képzeld, elvitte egy kicsit Dominic bőröndjét, és minden egyes ruhadarabot, és egyéb használati tárgyat kielemzett.

Igaz, a tömérdek mennyiség óvszerből is akadtak kisebb problémáink, de ha valakinek esetleg a keze ügyébe keveredne az egyetlen kicsit szexisebb fehérnemű-szettem, amit ugyan még egyszer sem viseltem, de nagyon vadítóan néz ki, hát biztos kapnám a különféle gyűlölködő üzeneteket, miszerint én sem vagyok jobb, mint az öcsém, ugyanolyan könnyen kapható vagyok bármiféle futó kalandra. Ami talán igaz is lenne, tekintve, hogy egy egyszerű kis kötelességek nélküli egy éjszaka erejéig tartó együttlét valakivel megerősítene abban, hogy nem csak én látom magam szebbnek tinédzserkorom óta, hanem tényleg használt az a sok jó tanács, amit anyu különféle szakembereitől és néhány sztártól kaptam.

Szinte még ki sem tettem lábam a folyósóra, már láttam, hogy az a nagyon vékony, nagyon szőke nő igyekezik felém, aki Sadie elmondása szerint a menedzsere lehetett. Elnézést, a vezető menedzsere. Tudjátok, az, aki csak a leglényegesebb dolgokat intézi, és közben dirigál a többi szerencsétlennek. Egy, aki rendezi a fellépéseket, egy másik a fotósokat, a harmadik az interjúkat. Minden normális ember így intézteti az ügyeit. Egyedül a mi drága anyánk gondolta úgy, hogy Dominic körül már így is épp elég ember legyeskedik, nincs annyi elintéznivaló, amit ne bírnék el egyedül. És miért, mert a plusz menedzser plusz alkalmazottat jelent, plusz költségeket, mínusz egy síelést Aspenben.

- Miss Queen! Sadie ott tartózkodik a lakosztályában? – kiáltott oda nekem a nő, szinte a folyosó túlsó végéről.

- Igen… itt van, Miss… izé – húztam el a szám. Egyrészt, mert mikor megpróbáltam egy könnyed mozdulattal felkapni a bőröndöm, rájöttem, tulajdonképpen milyen nehéz (egy bikini magában még nem nyom sokat, de tizenkét bikini azért már egész súlyos, főleg más ruhadarabokkal kombinálva). Másrészt, mikor mellém ért, akkor vettem csak észre, hogy Meredith Akárkiizé mennyire csontsovány. Ha nem láttam volna rajta, mennyire tudatában van saját alkatának, és inkább egy modell, mintsem egy szerencsétlen anorexiás módjára viselkedik, egészen biztos az asztalomhoz invitálom valamiféle étkezés alkalmával, és lenyomok a torkán egy-két muffint.

- A nevem Meredith Laurel, örvendek – nyújtotta nekem csontos kis kezeit, amit kicsit félve ráztam meg. Bár a saját kezem sem nevezném nagynak vagy férfiasnak, de hozzá képest egészen óriásinak éreztem magam. – Nagyon vártam, hogy találkozzak magával. Veled. Remélem, nem bánod, ha tegezlek Bailee. Szóval, mint Sadie Champney vezető menedzsere, azt hiszem komolyan el kell beszélgetnem veled, mint Dominic Queen menedzserével.

- Nem szeretnél bejönni? – mutattam a lakosztályom felé egyik kezemmel. – Van jéghideg vizem, kényelmes kanapém, és tengerparti kilátásom.

- Tökéletes lesz nekem idekint is, köszönöm. Szóval… hagyjuk a felesleges részeket. Én általában nyíltan megmondom, mit akarok. És tőled, Bailee, azt szeretném, ha távol tartanád az öcséd Sadie-től, mármint a forgatásokat, és a hozzájuk tartozó egyéb dolgokat leszámítva. Gondolok itt a fotózásokra, interjúkra, ilyenekre, de ezt te is nagyon jól tudod. Az ok pedig igen egyszerű. Nem szeretném, ha a hírhedt Dominic Queen megrontaná Sadie-t. Nyilván te is belátod, hogy Sadie remek úton halad afelé, hogy a tinédzser lányok első számú példaképévé váljon. Ezt a pozíciót igazán nem kockáztathatom, remélem megérted.

Szívesen visszavágtam volna, ha Sadie így folytatja a Disney hamarosan észreveszi, hogy akármennyire is jó a hangja, vagy színészkedik úgy, ha nem tinisorozatokban szerepelne, már rég valami díjat is kapott volna, bizony a lány nem más, mint egy szürke kisegér, akiből semmi hasznuk nem származik, és úgy fenéken billentik, mint annak a rendje, és akkor mehet vissza kornyikálni a példamutató templomi kórusába.

De ehelyett csak bólintottam.

- Megértem, persze. Sadie-t pedig máris küldöm hozzád – villantottam Meredithre egy bűbájos mosolyt, kezembe fogtam bőröndjeim fülét, és egy erős rántással behúztam a lakosztály biztonságos mélyére.

- Van egy nagyon szép festmény a hálóban – mondta lelkesen Sadie, amikor meglátott a nappaliban. – Szerintem, ha azt nézed, könnyebben fog menni az elalvás, mert annyira érdekes. Sokat lehet gondolkozni, mit is ábrázol.

- Tök jó, úgysem alszok valami jól mostanában… - feleltem vidáman. – Ja, a menedzsered, Meredith odakint vár. Kissé ideges, szerintem siess.

- Ó, amikor idegesnek tűnik, akkor igazából még jó kedve van – legyintett Sadie, bár azért megindult kifelé. – Amikor látszólag fel akar robbanni, akkor picit talán kezd mérges lenni, de mikor igazán mérges… nos, ahhoz még nem volt szerencsém. De állítólag, azok, akiknek már volt, már nem élnek. De ez csak vicc, tudod – nevetett fel idegesen, közben egyre inkább hátrált kifelé, és már épp készültem volna szólni neki, hogy talán meg kéne fordulni, de már késő volt. Éppen belesétált a Bailee-rezidencia ajtaján belépő Dominicba.

- Ó, ne haragudj – Sadie teljesen elpirult, zavartan eltűrte füle mögé a létező összes haját, és lépeit meggyorsítva már fel is szívódott a lakosztályomból.

- Hát… szia neked is – intett nevetve Dominic a lány után becsapódó ajtónak. – Ha így folytatja nem fogjuk tudni normálisan leforgatni a filmet, mert még az alapozó sem tudja majd eltakarni a lángoló arcát. Talán ha…

- Ne is álmodj róla! – válaszoltam hevesen, miközben nekiálltam bevonszolni bőröndjeim a hálóba, hogy kipakoljam a különféle ruháim, mielőtt túlságosan megviselné őket az, hogy csak úgy egymás hegyén-hátán bedobáltam őket a táskáimba. – Sadie egy nagyon rendes lány, egy nálad sokkal szimpatikusabb megjelenéssel, nem hagyhatom, hogy ezt elrontsd.

- Jajj, ugyan már! Eddig még egy lányt sem féltettél ennyire tőlem, pedig akadtak már olyanok, akik nagyon durván vallásos családból származtak, tudod olyan buta elvekkel, mint hogy házasság előtt nincs szex, és talán mondanom sem kell, de ők voltak a leg…

- Egy szóval sem említettem, hogy Sadie-t féltem – ráztam meg a fejem, majd öcsém elé léptem, kezemben szorongatva egy selyem ujjatlan pólót, amin máris különféle gyűrődések látszódtak, hála a kényelmetlen utazásának.

- Akkor? Mi volt ez a duma a csaj jókislányos dolgaival?

- Az átverés része a dolognak – grimaszoltam, majd halványan elmosolyodtam. -  Nézd, Dominic, elhiszem, hogy azt hiszed, te vagy a világ legjobbfejebb sráca, akit mindenki csíp, a lányok egyenesen bálványozzák, de tudod… lehet, ezt valaki félreérti, esetleg úgy gondolja, nincs jogod így viselkedni, és esetleg bántana. Vagy ilyesmi – furán hangzik talán, de Sadie vicce Meredith esetleges gyilkos hajlamairól aggodalommal töltött el.

- Bántani? – nevetett fejét hátravetve Dominic. – Ugyan, Bailee, a történelem során még senkit nem akartak bántani azért, mert esetleg kicsit népszerű volt a lányok körében… vagyis, ó… elfelejtettem egy pillanatra, ne haragudj!

Megráztam a fejem, jelezve, hogy semmi gáz, teljesen normális, ha az ember lányának az öccse elfelejti, hogy a nővére éppen egy olyan baromtól védett meg egyszer egy hozzá hasonló tinisztárt, akit azért akart megölni, mert a barátnője a kelleténél jobban rajongott érte.

- Ne aggódj értem, oké? Senki nem akar bántani, és nem is fog – Dominic látva kissé sápadt arcom, odalépett hozzám, és magához rántott, majd egy szoros, testvéri ölelésben részesített. Én is átöleltem őt, és néhány pillanatig csak élveztem, hogy most igazán tesók vagyunk, nem pedig egy idegroncs menedzser és egy iszákos tinisztár.

A pillanat varázsa aztán rögtön el is múlt, amint Dominic picit eltolt magától, és egy széles vigyort vetett rám:

- Majdnem elfelejtettem, miért is jöttem. Bulit tartok annak tiszteletére, hogy megérkeztünk. A hotel igazgatója is pártolja az ötletet, azzal a feltétellel, hogy néhány – a bulin készült – képet feltehet majd a Marriott honlapjára. Szóval, pontban este fél tízkor találkozunk a Tiki medencénél. Öltözz fel csinin, anyu kinyír, ha meglát valami nem odaillő ruhában, ugye tudod? Hú, most rohanok, rengeteg embert kell még felkeresnem.

- Ne éld bele túlságosan magad, nem hiszem, hogy ez az én bulim lenne. Kissé öregnek érezném magam köztetek.

- Ugyan már… minden valószínűség szerint, egy bizonyos Mr. Jonas is tiszteletét teszi majd köreinkben – kacsintott rám Dominic. – De akármennyire is szívesen csevegnék még veled, tesó, várnak a meghívandó emberek. És ne aggódj, senki nem akar majd rituálisan legyilkolni a kis hajtóvadászom közben!

Dominic viccesnek találja a feltételezést, miszerint halálos veszély fenyegetné. Talán én is túlreagáltam.

- Tényleg kezdesz becsavarodni – nevetett rám a tükörképem, és meglobogtatta arcom előtt a továbbra is kezemben szorongatott, medencés bulikra tökéletesen megfelelő felsőt, jelezve, hogy léteznek érdekesebb, és kevésbé stresszesebb dolgok is, mint az, hogy Dominic esetlegesen bántalmazásán merengjek.