Sajnos, Dominic nagy bulijának napja már eleve rosszul kezdődött nálam azzal, hogy telefon berregésére ébredtem, valamikor hajnali tizenegy óra tájékában.

Miközben csukott szemmel tapogatóztam az éjjeliszekrényen a kis kütyü után, megpróbáltam sorra venni, ki lehet az az elvetemült, aki ilyenkor zaklat. Legelőször, természetesen valami filmes illetékesre gondoltam, aki kiabálni fog velem, hiszen lehetetlen, hogy az öcsém megjelent volna a hajón annak rendje és módja szerint, a tegnapi kis spontán ivászatuk után Joe-val.

Aztán rájöttem, hogy mivel szombat van, kiskorúakat nem dolgoztathatnak, tehát valaki egészen másnak kell keresnie, olyan valakinek, mint…

- Bailee, itt az anyád beszél! – hallottam a jól ismert, kislányosan magas hangot a telefonomban, ezért gyorsan bele is fúrtam fejem a párnába, persze, csak miután kihangosítottam a telefont. Jobb az ilyesmin hamar túlesni, de legalább nem fogja hallani, ha esetlegesen sikítok, milyen a párna tökéletesen elnyeli az ilyen zajokat.

- Lenne egy kérdésem, kincsem. Szóval, hallottam erről a mai esti kis… összejövetelről, amire az öcséd is hivatalos. Mondd csak… Javier, az ég szerelmére, nem egy adag tészta vagyok, óvatosabban… szóval, mit gondolsz, fotósokat is beengednek majd az eseményre?

Ha éppen tudtam, illetve akartam volna beszélni, megmondtam volna neki, hogy valószínűleg, mivel egy feltörekvő divattervező tartotta a bulit, abban a reményben, hogy ha sztárok, majd vásárolgatós kedvükben visszaemlékeznek rá, milyen jót ittak nála, az ő ruháit fogják választani. Mindezt persze nem ismerte be, csupán annyit mondott, szeretné az idei szezon legjobb partiját tartani Marco Islanden.

- Mert, ha nem lesznek fotósok, nem tudom… nem lenne jobb szerinted, ha Dominic pihenne ma éjszaka? Mi értelme elmennie, ha senki sem látja? Bailee? Bailee!

- Anyu, az emberek, azért mennek bulizni, hogy jól érezzék magukat – emeltem fel fejem a párnáról.

- Nem, ha sztárokról van szó. Az olyanok, mint Dominic, csak azért mennek, hogy a világ lássa mennyivel jobb élet jutott nekik, mint a normális embereknek. Irigykedjenek, akarjon mindenki közéjük tartozni. Ezért van szükség az ilyen eseményekre. Várjunk csak egy percet, te is mész, igaz?

- Megyek, anyu – sóhajtottam idegesen.

- Csodás! Ugye elvitted azt a Dolce & Gabbana ruhát, amit vettem neked? – kérdezte kíváncsian anyu, miközben ismét felszisszent fájdalmában. – Arra az aranyra gondolok, tudod…

Nagyon jól tudtam melyikre gondol. És bár fogalmam sincs miért, hiszen megfogadtam, hogy sosem fogom felvenni, tényleg ott lógott a szekrényben, a többi olyasmi holmi között, amit anyutól kaptam, és talán csak azért csomagoltam be őket, hogy több bőröndöm legyen, és menőbbnek látszódjak.

- Meg fogom tudni, ha nem az lesz rajtad ma este, és mérges leszek. Azt pedig nem szeretnéd, ugye?

- Nem, nem szeretem, ha haragszol rám, anyuci – feleltem fogcsikorgatva, majd szerencsére, ahogy szokta, köszönés nélkül, anyu letette a telefont.

Kezdtem azt hinni, hogy végre nyugton lehetek, de aztán hallottam, ahogy kivágódik az apartman ajtaja. Ha be is menekültem volna a fürdőbe, nem sikerült volna elég gyorsan, hiszen a lakosztályom közel sem volt olyan nagy, mint Joe-é, vagy az öcsémé, tehát lazán meglátott volna az illető menekülés közben.

- Bailee! – ordította el magát Dominic. Mert ki más lenne? Az olyan kellemetlen dolgok, mint a család, mindig egy nagy adagban szakadnak az emberre…

- Itt vagyok a hálóban… - morogtam, és azért gyorsan betakaróztam, hadd higgye azt, hogy csupán miatta keltem fel.

- Csodás! Azt hittem az egész hotelt fel kell kutatnom utánad – jelent meg öcsém a szoba ajtajában, egyik kezében egy kávéspohárral, másikban a telefonjával. Ami kivételesen nem csörgött veszettül, tehát fogalmam sem volt, miért is van nála.

- A szomszédban laksz, mondhatni.

- Igen, de mint a menedzseremnek, kötelességed lett volna ma reggel kilenckor felébreszteni engem, hogy elmehessek kozmetikushoz. Ebből arra következtettem, hogy valahol másfelé van valami fontos dolgot, és körberohantam az egész hotelt, viszont te nem voltál sehol, és…

Dominic persze csak magyarázott és magyarázott tovább, de én jónak láttam bevetni azt a trükköt, ami már olyan sokszor bevált nála, vagy akár anyunál. Bólogatás, mosolygás, látszólagos figyelés… agy kikapcsolása.

A Sway Marco Island legtutibb bulihelye.  Bárkit meg lehet kérdezni. Persze, bejutni nem igazán könnyű, szóval arról, hogy valójában milyen is, csak az igazán kiváltságosok tudnak nyilatkozni, de ha odamennél akármelyik turistához, és megkérdeznéd, ha az este folyamán bárhová elmehetne, melyik klubot választaná, egész biztosan, gondolkodás nélkül rávágná, hogy a Sway-t.

Talán épp ezért voltam annyira nagyon bezsongva, mikor Dominic és Bruno oldalán besétáltam a csodás épületbe. Utóbbival persze igyekeztem kerülni a szemkontaktust, de azért mégiscsak fura lett volna, ha azt mondom, bocs srácok, inkább egyedül szeretnék menni, mert nem szándékozok elhalálozni az este folyamán.

Velük tartottam tehát, bár az odafelé vezető úton egy szót sem szóltam egyik fiúhoz sem, és gyors üzeneteket küldtem Joe-nak, hogy tájékoztasson, merre lesz a klubban, hogy mielőbb megtalálhassam.

- Odanézzetek! – kiáltott fel Dominic, és megragadta a karunkat Brunóval. – Eszméletlenül dögös pipi tizenkét óránál!

Ördögi kacajt hallatott, mintha legalábbis már húzná fel hotelszobájába a kiszemelt leányzót, aki ugyan háttal állt nekünk, de miniruhájában, és csini tűsarkúiban pontosan Dominic esetének látszódott.

- Én most megyek, és becserkészem a vadat! – mutatott színpadiasan Dominic a lány irányába. – Hű társam, Bruno, velem tartasz?

- Nem tudom, Dom, lehet nem kéne… - kezdte volna Bruno, de gyorsan félbeszakítottam, lehetőleg úgy, hogy Dominic ne hallja.

- Kérlek, menj és vigyázz rá – és persze még véletlenül se gyere a közelembe. De ezt már nem tettem hozzá.

- Hívlak, ha gáz lenne – bólintott Bruno, majd hagyta, hogy Dominic elráncigálja a lány felé.

Miután egyedül maradtam, kissé kétségbeesetten pillantottam körbe az óriási teremben. Mégis hogy fogom itt megtalálni Joe-t? Csak úgy nyüzsögnek itt a dögösebbnél dögösebb manusok, és ő akármilyen jól néz ki, képtelenség, hogy kiszúrjam az óriási tömegben.

Idegesen odasétáltam az egyik bárpulthoz, letettem magam mellé a ruhámhoz passzoló aranyszínű kistáskát, és rendeltem magamnak egy pohár pezsgőt. Amit ugyan nem szokás egyedül inni, de semmi kedvem nem volt valami újabb rejtélyes koktélhoz.

- Bocsi, Bailee, zavarok? – hallottam a hátam mögül egy hangot, és mikor szép lassan megfordultam, láttam, hogy Meredith áll mögöttem, hasonló ruciban, mint ami rajtam is volt, azzal a különbséggel, hogy az övé ezüst színben pompázott, és sokkal jobban állt anorexiás testén.

- Dehogy, foglalj helyet – mutattam a mellettem lévő székre. Nem mintha hangulatom lett volna hozzá, de nem szerettem volna még tovább rontani kapcsolatunkon.

- Köszi. Nézd, nem fogok elkezdeni kellemesen bájcsevegni veled, mikor úgyis nagyon jól tudod, mit akarok mondani.

- Őszintén, fogalmam sincs, de oké, hagyjuk a kellemes, semleges témákat – vetettem rá egy mosolyt, és kortyoltam egy nagyot a pezsgőmből. Ehhez bizony alkohol kell!

- A részeg öcséd épp most próbál rámászni Sadie-re.

- Képtelenség – ráztam meg a fejem, és újabb kortyot ittam. – Dominic épp a szokásos egyéjszakás kalandját hajkurássza. Valami kis ribancot, gyanítom, mellékszereplő lehet, vagy ilyesmi. Ne aggódj, nem csak Sadie létezik a világon. Dominicnak meg, mondhatni, csak ő nem létezik a világon.

- Igazán? – vonta fel egyik szemöldökét Meredith, majd sokatmondóan a táncparkett felé pillantott.

Egy halvány mosollyal az arcomon követtem tekintetét, és már készültem is arra, hogy jól kinevetem, amikor kis híján félrenyeltem a nagy semmit.

A miniruhás lány ugyanis nem más, mint Sadie volt, és úgy tűnt, igencsak örül annak, miszerint Dominicnak végre ő is feltűnik, ugyanis úgy csókolóztak, mintha legalábbis már a taxiban, vagy ami még rosszabb, egy hotelszobában éreznék magukat.

- Van fogalmad róla, mi fog történni, ha a fotósok meglátják ezt? – sziszegte Meredith.

- Halvány sejtéseim vannak, igen – nyeltem egy nagyot, ugyanis így közvetlen közelről, összeszűkült szemeivel eléggé úgy nézett ki a csaj, mint aki képes lenne megölni, csak azért, mert az öcsém nem tud uralkodni a hormonjain.

- Akkor most odamész szépen és… hová tűntek? – kérdezte dühösen Meredith. Ismételten csak a tánctérre pillantottam én is, és láttam, hogy Dominic illetve Sadie tényleg felszívódtak. És bár nem igazán hiányzott az életemből még több bonyodalom, az, hogy Meredithet őrjöngeni láthattam, mindent megért.

- Hogy az a… - suttogta maga elé, a bárpultra csapott, majd elviharzott. Gyanítom azért, hogy bármi áron is, de szétválassza a srácokat egymástól.

Megemeltem felé poharam, és egy újabb óriási korttyal lehúztam az összes maradék pezsgőm. Még ülve is éreztem, hogy kicsit kezd fejembe szállni az egész, de ennek ellenére, gyorsan kértem magamnak még egy pohárral. Jót fog tenni, ha esetleg még egyszer szembe kell néznem Meredithtel.

- Ejnye, Bailee! – jelent meg hirtelen a látókörömben Joe. Mondanom sem kell, eszméletlenül dögösen nézett ki, sötét farmerben, és fekete rövid ujjú ingben, főleg, hogy mindkettő tökéletesen feszült ott, ahol kell.

- Bocs, muszáj innom. Úgy tűnik, Dominic észrevette magának Sadie-t, és ha ezek ketten ma este együtt mennek haza, holnap valami véletlen baleset történne velem, miközben a kislány menedzsere is a közelben van.

- Ez bizony elég félelmetesen hangzik – bólintott Joe, majd gyorsan intett a srácnak a bárpultban, hogy hozzon neki is egy pohár pezsgőt.

- Igen, tudom, szerintem is. Nem elég, hogy itt van Bruno, most még ő is. Pillanatnyilag, nem tudom, melyiküktől félek jobban.

- Hé, Brunótól csupán nekem kell félnem. Nem pályázik mindenki a te fejedre, mielőtt túlságosan beleélnéd magad! – kacsintott rám Joe, mire felnevettem. Szerencsére, pont ebben a vidám pillanatban tették le elé a pezsgőjét, így vígan tudtunk koccintani. Tökéletes.

- Ha már Brunónál tartunk – folytatta Joe -, nem viselkedett furcsán ma délután?

- Érdekes, de egyáltalán nem. Még azt sem kérdezte meg, miért rohantam úgy el tőle tegnap este. Nem hiszem el, hogy nem tűnt volna fel neki. Ennyire nem tudom jól eljátszani, hogy hirtelen elálmosodok.

- És tegnap este… izé… - Joe hasonlóan nagyot kortyolt pezsgőjéből, mint én, mikor Meredithtel tárgyaltam -, szóval… mielőtt elkezdtél volna gyanakodni rá, nem történt semmi?

- Mire gondolsz?

- Tudod… valami. Akármi. Olyan… dolog – kezdtem érezni, hogy valami nagyon nem lehet rendben, hiszen Joe egy hajtásra megitta az összes maradék pezsgőjét, és már kérte is az újabbat. Kíváncsi lennék, mit fog szólni a házigazda, mikor látja, milyen gyorsan fogyott az italból mifelénk.

- Beszélgettünk, erről-arról. Együttesekről, a szörfről. Dominicról – vontam vállat, miközben igyekeztem felidézni az eseményeket.

- De… tudod – Joe sokat mondó pillantást vetett rám, amiből persze rögtön rájöttem, hogy pontosan mire is gondolt a hablatyolással. Kíváncsi volt rá, Bruno nem próbálkozott-e be nálam.

- Nem, nem történt semmi olyasmi, amire gondolsz. Még csak a kezemet sem fogta meg, vagy ilyesmi – legyintettem. Kellemes érzés volt látni az arcán a megkönnyebbülést, de ugyanakkor, fel is idegesített picit.

- Mondd csak, ha ennyire zavar a dolog, mégis miért szervezted meg ezt az egész vacsorát? Úgy értem, akár simán elmondhattad volna, amit persze, mindenki lát, hogy Bruno mit érez irántam, és jó, először kicsit kinevettelek volna, de aztán elkezdek gondolkozni… tökéletes megoldás.

- Igen, csak gondoltam, hátha… hogy esetleg te is ugyanazt érzed… - mondta Joe halkan, vagyis eleinte nem is igazán értettem az üvöltő zenétől. Szép lassan viszont eljutottak szavai az agyamig is, és nagyon kellett erőlködnöm, hogy ne sikítsak fel örömömben, aztán meg kezdjek őrült táncba a bárpulton.

- Zavarna, ha esetleg én és Bruno… - nem tudtam befejezni a mondatot, mert hirtelen észrevettem, milyen közel is vagyunk egymáshoz, és milyen könnyedén meg tudna csókolni, ha csak egy kicsit előrébb hajolna.

- Őszintén? Rettenetesen zavarna – válaszolta Joe, és olyan gyorsan, hogy gondolkodni sem volt időm, magához rántott, és pontosan úgy, mint ahogy másodpercekkel azelőtt elképzeltem, megcsókolt…